A fjord kisló eredete a messzi múlt homályába vész, ahová emberemlékezet nem ér el. A rendelkezésre álló közvetett és közvetlen bizonyítékok alapján azonban kijelenthetjük, hogy a fjord ló minden valószínűség szerint az eurázsiai vadló leszármazottja.
    Paleontológiai leletek igazolják, hogy a prsewalski lovak (vagy ahhoz redkívül hasonló elődeik) néhány ezer éve az atlanti partoktól Belső-Mongóliáig éltek. DK-Európában a faj háziasítása i.e. 4000 évvel elkezdődött. Ezt követően a lótartásra alapuló társadalmak egész sora váltotta itt egymást, ami a vadlovak életterének csökkenését, kiveszésüket eredményezte. Egyes állatcsoportok vándorlásuk során hatalmas távolságokra eljutottak, így a mai Norvégia területén is megrekedhetett egy populáció.
    A fjord lónak a mongol vadlóhoz való hasonlósága mindenki számára szembetűnő. Erről árulkodik egész megjelenése, a primitív jegyek; a ma ismert háziló fajták közt egyedülállóan domináns, minden egyedre jellemző fakó szín, szíjjalt hát, az alapszíntől eltérő világosabb szőrrel borított testtájak (hasalj, lábak belső oldala, pofák). Gyakori a zebracsík, a szarugesztenyék hiánya és előfordul a vállkereszt is.
    Kutatók véleménye szerint a Skandináviában élt vadlovak háziasítása 4000 éve elkezdődött. Nyílván hosszú folyamat volt ez, a népvándorlások hatásaitól sem mentes, amely alakította a fajtát. 2000 éves régészeti leletek már tanúsítják a fjordéval azonos küllemű ló háziállatként történő hasznosítását, sőt tényszerűen közlik a fajtán belüli tudatos szelektív tenyésztés meglétét. Ősi viking sírok, rúnakövek vésetei őrzik ennek emlékét.
    Bizonyosan tudható, hogy a vikingek szárazföldi és tengeri kalandozásaik során mindenhová magukkal vitték harci lovaikat. Ménjeikkel viadalokat rendeztek, s ez is segíthette a legerősebb,  legrátermettebb egyedek kiválasztását, tenyésztésbe állítását. (Érdekességként ide kívánkozik, hogy a híres-hírhedt viking hódítók között zsoldosként magyarok is részt vettek a hadjáratokban!)
    A mai Norvégia területén találták a régészeti leletek többségét és valószínűsíthető, hogy a fajta ősei Norvégia nyugati és északi zord sziklás-hegyes vidékein éltek az emberek segítőtársaiként. A fjord lovak régebbi elnevezései (nyugatvidéki ló, északi fjord ló, norvég fjord, norvég póni) a fajta norvégokkal való földrajzi kapcsolatát megerősíti. Ezen tények hatására Norvégiát ismeri el a világ a fjord fajta tenyésztő országának.
    A norvégok rendkívül büszkék kistermetű lovaikra, mely mára nemzeti jelképükké vált. A tenyésztés állami fennhatóság alatt áll, a tenyésztési program alapelve ennek a szilaj, ősi fajtának a megőrzése. Norvégiában 1886 óta folytatnak szervezett fajtatenyésztést, az első méneskönyvet 1910-ben adták ki. Három mén: Bergfast, Haakon Jarl és Qyarblakken a ma is meglévő vonalak alapítói. Norvégia fjordló állománya ma 7000 körül van. Csak a legkiválóbb tenyészállatokat exportálják a világ minden tájára, fő importőre Dánia.
    Bár Norvégia a fajtafenntartó, Dánia sem marad el a fjord lovak kultuszának életben tartásában. Az első fjord lovat II.Frederik dán király ajándékba kapta Norvégiától 1560-ban, melyet hamarosan 4 új egyed követett. Ezután 1622-ből hallunk újabb 10 lóra szóló királyi
megrendelésről, amely szokást az ezután következő uralkodók is megtartottak. Ezzel megfertőződött Dánia.
    Hans Christian Andersen, a nagy meseíró is több munkájában megemlíti e kedves jószágokat, melyek az idők folyamán előbb csak királyokat, később már kisebb lótartókat is szolgáltak Dániában.

    Az 1900-as évek elején aztán megkezdődött a fjordok nagy importja Norvégiából. Több hullámban ezerszám szállították Dániának ezeket a kisigényű, jó temperamentumú állatokat a farmergazdaságok számára.
    Dániában 1931 óta folytatnak szervezett tenyésztést, az első méneskönyv kiadásának dátuma 1941, mely 50 mén és 304 kanca adatait tartalmazta. A ma regisztrált tenyészállatok száma Dániában meghaladja a 10 ezret.
    A világ számos országában terjed a fjord kisló. Európán kívül számottevő állomány van az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandon.